Bocs, hogy lemaradt a mosoly 🙂
Ez a kép a rekord hideg vízben fürdésem előtti dézsázásom alkalmával készült. Tudsz követni? 🙂
Az elmúlt években hajszoltam a hideg vizes rekordjaimat. A leghidegebb fürdésem eddig -0,2 fok volt. Sós vízben, természetesen.
A fotón a vízhőmérséklet 0,9 fok.
Aki hívást érez a hideg víz irányába, annak saját élményem alapján azt tudom mondani, hogy sokkal kellemetlenebb a 12-15 fokos vízbe beleülni, mint az 1 fokosba.
Valószínűleg, mert gyorsabban „kikapcsolnak“ a bőr idegvégződései. Talán.
Aki rekordokat döntöget, az menekül (halogat)
„Citius, altius, fortius!“ (Gyorsabban, magasabbra, erősebben!) – ez az újkori olimpiai játékok jelmondata.
…és itt kezdődnek a bajok.
A közvélekedés azt sugallja, hogy több vagy, ha valamilyen területen meghaladod a korábbi teljesítményedet. Azt hiheted, olyankor átléped a határaidat, és nemesebbé válsz.
Ha szétnézek a világban, mégis azt látom, hogy miközben csúcsokat döntögetünk, az életükben megrekedt emberek száma egyre csak nő.
A jelenségre van 1 megfejtésem.
Az utakon egyre gyorsabban közlekedünk. A számítógépek segítségével töredék idő alatt végzünk el feladatokat. A tudomány egyre részletesebben tárja fel világunk működésének természetét. A
Hold meghódítása régen elég volt, most már a Mars elérésére van szükség. A GDP növeléséről már nem is beszélek…
A rekordok döntögetése után mégis hazamegyünk, és múlni nem akaró keserűséggel a szánkban hajtjuk álomra fejünket.
A csúcsdöntés a félelem győzelme az igazság felett
Amikor meghaladod egy korábbi teljesítményed, semmi újat nem csinálsz. A jól ismert világod biztonságában próbálsz valamit ügyesebben megoldani, ami egy számadaton kívül (jobb időeredmény, egy győzelmi serleg, önigazolás, akármi) semmi mást nem jelent.
Nem bukhatsz el. Ha nem jön össze, majd később újra próbálkozol.
Az idő meg telik!
Miközben az ember a csúcstámadásokkal tölti az idejét, azt is érzi, hogy a szőnyeg alatt egyre csak gyülekeznek a halasztást nem tűrő dolgok. Azok, amelyekhez tényleg meg kell haladni önmagunkat.
Rekord helyett a szembenézés a feladat!
Rendezni kell emberi kapcsolatokat, kimondani kimondatlan igazságokat, vagy csak rácsodálkozni azokra a hazugságokra, amelyekkel körbevettük magunkat.
Ez az igazán félelmetes!
Olyan tetteket végrehajtani, amelyek kimenetelét nem ismerjük:
- Mit mond majd a másik?
- Mit tesz majd a másik?
- Talán nem is vagyok olyan okos, mint amilyennek hiszem magam?
Pedig ettől múlik csak a keserűség. Amikor feloldozod önmagad az által, hogy kimondod, megteszed, szembe nézel a szőnyeg alá söpört kihívásokkal.
Ez az igazi önmeghaladás! Nem a hetvenedik körrekord, amit idővel valaki úgy is meg fog dönteni.
